Fejes Szonja – aki egyébként harmadik éve az Új Egyensúly oszlopos tagja – eredeti szakmáját tekintve tanár és jogász, de az elmúlt évtizedekben fantasztikus spirituális utat járt be. A legegyszerűbben úgy utal magára: a végtelen vándora. Szeptemberben a módosult tudatállapotokról, a valóság láthatatlan kiterjedésének érzékeléséről tart előadást, hiszen a céljaink eléréséhez a láthatatlan fékeket, gátakat és mozgatórúgókat, erőforrásokat is érdemes feltérképezni. Kapcsolódó szertartása a szakrális tér megnyitását teszi lehetővé, és a – biztonságos – kapcsolódást a fényoldali energiákhoz tanítja meg. De ki az a Fejes Szonja azon túl, hogy a végtelen vándora?
Honnan indultál?
Gyerekként a nagyszüleim falusi portája a csodák kimeríthetetlen tárházát jelentette számomra. Lelkesen tanulmányoztam az udvaron kapirgáló tyúkok társadalmi életét, a Tisza parton a nád rejtekéből figyeltem a vízimadarak lenyűgöző életét. A velük átélt kalandjaimat regényekben és rajzokon örökítettem meg.
Mégsem író vagy művész lettél…
Azután a szülői elvárások és a megfelelési kényszer egészen más utakra vezetett: jogász lettem, mára vagyongazdálkodási osztályvezető és három gyermek édesanyja vagyok. A hétköznapjaim nagy része bal agyféltekés tevékenységekkel telik: a család és a munkatársaim életét szervezem, megoldom a felmerülő problémákat. Lélekben azonban még mindig az az álmodozó és kíváncsi felfedező vagyok, mint gyermekkoromban. Kalandozásaim ma már a természeten kívül egy másik világba is vezetnek: a szellem végtelen birodalmába.
Így aztán mégis csak visszatértek életedbe a jobb agyféltekés tevékenységek is…
Korán felfedeztem, hogy az írás, a tánc, a zene segítségével kapcsolatba tudok lépni a valóság téren és időn kívüli kiterjedésével. Az ott kapott képek, történetek, sugallatok önmagam és a világ mélyebb megismerésére, megértésére ösztönöztek. A tanult és alkalmazott önismereti módszerek, az intuícióm és a természet szeretete végül a sámáni útra vezettek.
A spirituális útra lépve hol, kinél inspirálódtál, tanultál?
Nádor Judit Keya szerint a művész és a sámán archetípusa azonos, mindketten közvetítők a valóság látható és láthatatlan tartományai között, transz vagy ihlet állapotában nyernek betekintést a formákat megelőző alakzatok világába. Nekem a sámáni tanítások segítettek tudatosan eligazodni abban a birodalomban, amelyben már korábban is barangoltam. Jelenleg Májercsik János Oguz vezetésével járom az ősök ösvényét egy két éves képzés keretében, ahol sámán technikák alkalmazását tanuljuk mindennapi életünkben. Fontosnak tartom, hogy az utazások során a kollektív tudattalan mélyéből kiemelt tudást a gyakorlatban hasznosítsuk, megismerjük valódi önvalónkat, és alkotó módon beleszőjük azt a mindenség szövetébe.
Hogyan látod, van helye ezeknek az ősi módszereknek a modern világban?
Nagy lehetőségeket rejt ez az időszak, amikor az ősi tudást és a kreativitás erejét egyesítve új ösvényeket taposhatunk. Több évtizedes tánc tanulmányaimat bioenergetikai ismereteimmel ötvözve, lélekutazásban kapott inspirációk hatására született meg a Gaia tánc, amely ősi, nyers energiák szellemivé finomítását célozza. Emellett a Mindenség meséi Facebook oldalamon, regényeimben és az Új Egyensúly oldalon megjelenő cikkekben osztom meg élményeimet, tapasztalataimat a szellemvilágban tett utazásokról. Az Új Kör keretében tartott előadásaimon szeretném átnyújtani azokat a módszereket, amelyek segítenek kapcsolódni a forrással, információt lehozni, és átültetni azokat a mindennapokba.
Szonja előadása a módosult tudatállapotokról, a valóság láthatatlan kiterjedésének érzékeléséről szól majd szeptemberben. Szertartása a szakrális tér megnyitását és kapcsolódást segíti.
Nyitókép: Marko Horvat, Unsplash
