Korunk nőinek egyik nagyon jellemző transzgenerációs félelme az, hogy nem esnek teherbe, nem lesznek anyák. Sokan küzdenek is ezzel a problémával, egyre többen fordulnak a lombik programhoz, aminek igen nagy százaléka sikertelen, hiszen a foganáshoz minden esetben három dolog kell: petesejt, hímivarsejt és lélek. De mi van, ha félünk attól, hogy az a lélek nem akar jönni, vagy épp hiába próbálkozunk, nem is érkezik?
Ennek természetesen rengeteg oka lehet, de előkelő helyen szerepel ezeknek sorában a transzgenerációs háttér: azok a szemléletek, viselkedésminták, gondolkodási formák, melyeket őseink hagytak ránk örökül, és amelyeknek a legtöbbször a tudatában sem vagyunk. Ezek ma már a pszichológiai kutatások fontos területét képezik. A nők esetében rengeteg olyan hatás lehet, amely a teherbeesést gátolhatja. Gondolj csak bele: az a a petesejt, amiből te fogantál, már akkor édesanyád méhében volt, amikor még ő maga is csak magzat volt saját anyja – a te nagymamád – méhében. Nagymamád ugyanígy hordozza mindazt, amit az ő nagyanyja – a te ükanyád – megélt, hordozott.
Íme, néhány félelem, trauma, gátló kód, ami rád is hathat:
1. A nők sokáig rettegtek, hogy attól és akkor fogannak meg, akitől és amikor nem akarnak.
Trauma, gátló kód: élvezet, elengedés, beengedés = bűn, társadalmi stigma
A szűz és szajha kettőssége a történelem során ahhoz vezetett, hogy a nőknek tisztán, szűzen kellett házasságba lépniük, és “uruknak” joga volt a “házasélethez”, függetlenül attól, ők azt élveztél vagy kívánták-e. Óriási szégyen volt házasságon kívül teherbe esni, hát még olyan férfitől, aki nem is szándékozott az adott nővel házasságra lépni. A nők élvezetébe a szajhaság bűntudata, illetve a teherbeeséstől való félelem kódolódott.
2. Óriási teher volt a sok gyerek ellátása időben, energiában és anyagilag is.
Trauma, gátló kód: újabb gyermek = éhezés, nyomor
Mivel generációkon keresztül nem volt fogamzásgátlás, és sokan még a természetes módszereket sem ismerték (vagy épp nem tartották azokat vallási szempontból elfogadhatónak), a családokban akár 8-10-12 vagy annál is több gyerek született. A nők 16-18 éves koruktól egészen a menopauzáig évente, kétévente szültek, és – bár a gyermek később nagyszerű munkaerőnek számított – minden egyes újabb szülés egy-egy újabb éhes szájat jelentett… és még kisebb szelet kenyeret azok számára, akik az asztal körül ültek.
3. A gyermekgondozás- és neveléssel kapcsolatos terhek a nőkre hárultak, minden gyermek még kevesebb szabadidőt és önrendelkezést jelentett az anya számára.
Trauma, gátló kód: Gyermek = még kevesebb idő magamra, még nagyobb kiszolgáltatottság a nagycsalád felé
A férfiak generációkon keresztül a csecsemőgondozásban egyáltalán nem, a gyermeknevelésben csak alig vettek részt, így szinte minden teher a nőkre hárult. Igaz, a párok általában a férj szüleivel egy fedél alatt laktak, így nagymama vagy fiatalabb sógornő, idősebb nővér mindig akadt segítség gyanánt. Akárhogy is, a mentális teher is óriási volt, ami egy-egy foganással járt, miközben – ne feledjük – a nők napi 8-10-12 órában dolgoztak a földeken, vagy épp mostak, takarítottak. Minden egyes gyermek születése még kevesebb énidőt jelentett, és még nagyobb kötöttséget, függést az anyós és a férj egész családja felé.
Ha szeretnél még további traumákról és gátló kódokról olvasni, a cikk az Új Egyensúlyon folytatódik.
Ha szeretnéd is oldani őket, Soma Mamagésa januári esti online programjára itt tudsz jelentkezni…