Gondoltad volna, hogy az, hogy szinte minden alkalommal, amikor elmégy a tükör előtt, és a negatív önkritikád miatt negatív érzéshullám megy át rajtad, az energialenyomatként 7 évig sűrűsödik, tárolódik az érzelmi testedben? Épp így, ha bárki iránt is rossz érzéseket táplálsz, vagy akár jókat, az is mind ott van veled, benned és körülötted is, húzod magaddal, mint valami felhőt? Sőt, te magad gyártod a felhőidet, amikből aztán, amikor eljön az ideje, érkezik is a permet, eső, zuháré, attól függően, mit építettél magadnak.
Most, hogy már a tudomány által is bizonyított (hála a kvantumfizika és újbiológia felfedezéseinek), hogy lejárt a materializmus kora, vagyis a világ nem annyiból áll, amit látunk, a kollektívben is egyre jobban terjed a tudás arról, hogy nem csak a fizikai testünk van. Az auránkról, vagyis az energiatestünkről már igen sok szó esett, ha beütöm a keresőbe, hogy aura, kereken 3 milliárd találat jön ki rá. (Az érzelmi testre csak magyarul közel 3 millió, nos, ez is szuper!)
Kurzusaimon, táboraimban tizenéve rendszeres gyakorlat az aura érzékelése, tisztítása. De nem csak a testünkből sugárzó energiáinknak van egy „teste”, (amit mindenki érezhet, ha pl. a postán vagy bárhol egy sorban túl közel állnak hozzá), hanem az érzéseinknek, sőt, gondolatainknak is épp így van. Adamus Saint Germain az Éld meg isteniséged című könyvében ennek együttesét hívja a tudatosság testének, mert hogy mindez egyben van, és mindegyik hat mindegyikre. A test pedig – nyilván – mindent tárol.
Ezeket a testeket, akár mint matrjoska babákat is elképzelhetjük: a fizikai testünk fölött az energia testet, afölött az érzelmit, afölött a gondolatit, mindez egyben a tudatosság teste, de én még külön is el szoktam képzelni a tudatosság testét, amiben a hitrendszereink vannak, hiszen azok fogják meghatározni a gondolatainkat, amik érzéseket generálnak, azok energiákat, amik le is csapódnak a fizikai testben. (És efölé elképzelhetjük a holografikus hálót is, amiben már minden információ ott van, és nem csak rólunk, hanem a ránk ható kollektívről is.)
Mindegyik testnek megvan az energiaközpontja is, ezeket tantiennek nevezik. Az energiatestnek az alsó tantien, (a köldök alatt három ujjnyira – más néven hara), az érzelmi testnek a középső tantien (szívcsakra területe, akár egészen le a gyomorszájig), a gondolati testnek a felső tantien (a 3. szemmel azonos terület).
No de most maradjunk az érzelmi testnél!
Az érzelmi test egy energiamező, amely átszövi a fizikai testünket, tehát nem csak „matrjoska babaként” kívül jelenik meg, hanem a testben is, hiszen – ahogy már írtram- a test mindent tárol.
Ha erős érzelmet élünk meg, akkor egy bizonyos rezgésszámon vibrálni kezd, és energiaáramlatokat gerjeszt, amelyek átjárják, átrezgetik a fizikai testet. (Ezt érezhetjük is, ilyenkor az érzelem már testi érzet szintjén is megjelenik.)
Az érzelmi testünknek két fő része van: a személyes és a kollektív. Mindegyiknek van tudatos és tudatalatti szintje. Vannak érzelmeink, amikkel teljesen képben vagyunk, és vannak, amikről fogalmunk sincs (mert nem szembesülünk, nem foglalkozunk vele, vagy mert eleve lenyomjuk a tudattalanba), és ugyanígy a nagy közösben levő ránk ható érzelmekkel is így vagyunk, van, amit a tudatos szintre hozunk, van, ami a mélyben marad.
Most pl. a járvány megjelenése óta még fokozottabban jelen van a félelem érzése, ami Hawkins tudattérképén is egy igen alacsony (100-as) rezgésszintű érzés. (200 alatt van a negatív tartomány, láthatjuk az ehhez tartotó isten illetve életfelfogást, illetve folyamatot, avagy válaszreakciót.)
Még ha mi magunk úgy érezzük, hogy nincs bennünk ezzel kapcsolatban félelem, akkor is lehet a tudattalanunkban, és mivel a kollektív hat ránk, hiszen a részei vagyunk, ott mindenképpen jelen van.
Nyilván meghatározó, hogy én, mint egyén, a saját személyes tudatom szűrőjén keresztül mit engedek be, és mit nem. (Ez maga a tudatosság.)
Egyébként meg egyre többen gondolkodnak azon, hogyan védjék magukat a kollektív hatásaitól- vannak például olyanok, akik emiatt barlangokba mennek meditálni, töltekezni, a kollektívről kis időre lecsatlakozni, illetve annak hatását legalább könnyíteni.
No de vissza az érzelmi testhez, és maradjunk most kifejezetten a saját személyes érzéseinknél!
Azt tudjuk jól, hogy az első 7 évünk érzései a legdominánsabbak. Valójában legfőképp ezek határozzák meg a többit is, hiszen a kialakult mintázataink alakítják a döntéseinket, de a jó hír, hogy már rengeteg regresszív terápiás és öngyógyító módszerrel lehet ezeket a mintákat módosítani, és a belső gyermeket gyógyítani, így nem kell, hogy az akkor kialakult traumák, érzelmi sokkok határozzák meg az egész életünket.
De mivel az emberek tetemes többsége ezzel nem foglalkozik, így bizony jellemzően marad az, hogy a régi minták újra és újra generálják a régi érzések átélését.