Legalábbis jó eséllyel, ezek közül több pont is. 🙂
- Kezdetben (még magad előtt is) kozmetikázod, min veszel részt, aztán valahogy elengeded ezt is…
Emlékszem, amikor először vettem részt sámán-szertartáson és tűzönjáráson, úgy fogalmaztam: “dobolgatunk kicsit”. Aztán amikor reiki-képzésen voltam, csak annyit mondtam itthon: “alternatív gyógyászatot tanulok”, az egész életemet a lehető legjobb értelemben felforgató “lebegős” ezo-tábori élményem bő tíz éve pedig “önismereti csoport” volt csupán.
Aztán valahogy megérkezett a leszarom-tabletta agyam patikájába, és már tárgyilagosan bevallottam azt is, ha épp Roxfortba jelentkeztem varázslóiskolába… mert már nem érdekelt, ki mit gondol rólam, azt viszont megértettem: ha elég hangosan és nyíltan vállalod azt, aki és ami vagy, a hozzá hasonló lelkületűek hamar felsorakoznak melletted, mögötted…. a többiekért pedig nem feltétlenül kár. (A többiek alatt persze nem azt értjük, hogy mindenki, aki másképp gondolkozik, hanem mindenki, aki nem fogadja el a másképp gondolkozókat.)
- Az elején mindig van, aki nem szimpi, de a végére valahogy ez is mindig átalakul (és még pia se – mindig – kell hozzá).
Amikor egy közösség összeáll, a szervezők és a résztvevők között is akadhat olyan, aki egyszerűen első látásra ellenszenves. Talán még drukkolsz is magadban, hogy véletlenül se vele kerülj párba a közös feladatok során, de aztán valahogy mégis úgy alakul – online eseményeknél szó szerint “úgy dobja a gép” -, hogy kapcsolódnotok kell.
És aztán megéled azt, ahogy lehullanak az álarcok, összetörnek a tükrök, és… látod, hogy ez az ember igazából olyan, mint te (sőt, ha elég laza vagy, esetleg révülsz is, látni véled: ő igazából te vagy). Többé már nem ellenszenves, bármilyen is: egyszerűen csak van, és az egész része ő is. De azok is, akik valaha valóban bántottak téged.
A spirituális rendezvények után egyébként is gyakran érzed, hogy igazából mindenkit szeretsz – csak vannak, akiket egy kicsit távolabbról. Van, amikor ez a távolság több országnyi, de ez a tényeken aligha változtat. 🙂
- Olyan közegben vagy, ahol a vezérigazgatótól a takarítón át bárkivel lesz közös pontod… korábban ehhez a céges kultúrában minimum láncdohányosnak kellett volna lenned.
Antidohányosként mindig is irigyeltem a cigizőket, mert ők a rendszeres bagószünetek miatt mindig minden céges változásról és pletykáról előbb tudtak, mint én – elvégre a cégvezetők is csak ott gyújthatnak rá, ahol a gyakornokok és a takarítók, és kevés az, aki szótlanul cigizik napi 10-szer.
Az önismerettel, spiritualitással foglalkozó kurzusokon épp ez az, amit megélsz: a legkülönfélébb emberekkel kapcsolódsz (csak közben a tüdődet is kíméled a füsttől), akikben mind a közöst látod, és akik – fura módon – mind a te erősödésedet, gyógyulásodat segítik akkor is, ha egyébként saját maguk miatt vettek jegyet.
Máig végigborzongok, ha belegondolok, hányszor köszönt vissza egy én nagyon is specifikus problémám egy-egy családállításon, pszichodráma csoportban, terápiás mesélésen… úgy, hogy én egy szót sem szóltam, mert épp másé volt a porond. Láthatatlanul, akaratlanul is gyógyítjuk egymást, sőt, jobbat mondok: nem csak egymást, az egész vérvonalunkat, akik esetleg soha nem jártak hasonló eseményen. Mert az energia, ami ilyenkor felszabadul, és a téged transzformáló megértések és megélések a kurzus zárt terén túl is hatnak.
- Soha nem gondoltad volna, hogy ilyen felszabadító, ahogy vadidegen heteró férfiak sírva lappogatják és ölelgetik egymást…
Mert valami olyasmi szabadult fel bennük, aminek azelőtt a létezéséről sem tudtak. Olyasmi, ami messze túlmutat a testiségen, és úgy egyáltalán, az enyészet feneketlen kútján. És ez a valami mostantól hosszú ideig elegendő üzemanyagot ad majd ahhoz, hogy ők is átformálják a valóságot, átgyúrják az anyagot, amiben élnek.
“Á, én biztos nem. Én tutira nem vagyok az a típus, aki majd sír, mint egy gyerek, és/vagy vadidegeneket ölelget” – gondolod az elején. Aztán hamar eljön a pont, amikor már nem érdekel, ki mit gondol, nem törődsz azzal, hogyan láttad magad korábban. Olyan ez kicsit, mint a céges karaoke: este 8-kor még fintorogsz, amikor az önfeledten daloló kollégákat látod, éjfélkor már táncolsz a bérszámfejtő lány Nekem férfi kelljére, hajnalban pedig már… te is menthetetlenül énekelsz.
- Nagyon hamar átveszed a nagy nemzetközi spiri-szótárt, de a végén a lepel itt is lehull, és azon kapod magad: nem tudsz már nem őszinte lenni.
Az NNSSZ, vagyis a nagy nemzetközi spiri-szótár minden lélektől lélekig körben megmutatja magát a fejlődésre vágyó emberek között:
Nagy tanítóm volt ő nekem. – Irdatlanul kibajszintott velem az illető.
Nem ment a dolog – eddig. – Most se megy, de itt húztam egy vonalat, talán holnap jobb lesz.
Erős tükröt mutatsz. – Bocs, de iszonyúan idegesítesz.
Tisztulok – Felváltva hányok-fosok, mert nem bírom a pálinkát.
… és így tovább.
Ez a fajta gondolkozás kezdetben pajzs azok számára, akik azelőtt képtelenek voltak őszintén, de asszertíven kommunikálni, később azonban a sallang kihullik, és amikor kell, már a megszokott hétköznapi mondatok is előjönnek. Mert azoknak is megvan az idejük és a helyük, és már nem tudsz nem őszinte lenni…
- Egy kicsit olyan, mintha egy másik világba kerültél volna…
Egy párhuzamos valóságba, ahol a “nincsenek véletlenek” és a “minden mindennel összefügg” klisék perceken belül valósulnak meg, és azonnal nyilvánvalóvá válnak.
- Még napokig, hetekig, sokszor hónapokig dolgozik benned a mag, amit elültettél a kurzuson.
Van, hogy a transzformáció nem átütő erejű akkor és ott, de van egy vagy két olyan jól irányzott mondat, gondolat, felismerés, ami szépen lassan, napról napra és hétről hétre kezd dolgozni benned.
Hiszem, hogy nem a szájbarágós alapigazságnak vélt dogmák, az általános tanácsok jutnak mélyre az önismereti és spirituális jellegű kurzusokon, hanem az inspiráló történetek, a gondolatébresztő kérdésfeltevések, a hasznos technikák, az otthon, egyedül is végezhető gyakorlatok és a közösségi kapcsolódás – legyen az élő vagy online, mert az utóbbi is ugyanúgy működik a fizikai távolság ellenére. Somita gyakran mesélt arról libabőrrel a kezén, hogy a – pandémia miatt – online térbe kényszerült méhtisztító szertartásokon ugyanúgy érzik az energiát, ugyanúgy megszületnek azok a kapcsolódások, amelyeket azelőtt csak egy ölelésben hitt megvalósulni (talán azért mert a “valóságban” nincs is tér és idő? érdekes filozófiai kérdéseket hoz a téma).
Akárhogy is, ezeket a magokat te magad ültetted el, mert egy valami biztos: mindig annyit veszel ki egy kurzusból, amennyit te magad is beletettél, se többet, se kevesebbet.
A most szeptember 18-án induló Új Kör online kurzusaink – Soma Mamagésával – is ezt az élményt igyekszenek adni
Ez egy 9 hónapon át tartandó online havi kurzussorozat, online csomagok és közösségépítés, az évkör dinamikája mentén, melyet az ujegyensuly.hu nagyszerű csapatommal indítok el.
Nagyszerű, ha valaki 9 hónapra hívódik el, de lehet egy (vagy több) alkalomra is jegyet venni, az early bird időszakban akciósan. Biztos vagyok benne, hogy bármely esetben sokat fog kapni az alkalmankénti 8-9 nagyszerű előadótól, oktatótól, szakembertől.
Nyitókép: Sigmund, Unsplash.com