Egyre több minden borul föl, változik meg – akár végérvényesen – és mindez egyre nyilvánvalóbban látható a természetben is. Óriási változásban vagyunk, emberek sokasága szorong ettől, sokan rettegnek a létbizonytalanságtól, vagy élnek abban már most. Ebben az egyre növekvő globális bizonytalanságban, ha meg akarjuk őrizni a stabilitásunkat, derűnket, az isteni gondviselésbe vetett hitünket – vagyis egy örömteli életet szeretnénk –, akkor muszáj megtalálnunk azokat a biztos alapokra épülő és valós „kapaszkodókat”, amelyek saját tartóoszlopunkká válnak.
Ellen tudsz állni a 21. századi szirének lehúzó énekének?
Erről azonnal be is ugrott egy irodalmi hasonlat. Kötelező olvasmány volt az Odüsszeia, így bizonyára sokan emlékeztek arra a jelenetre/fejezetre, amikor Odüsszeusz és csapata, mielőtt elhagyták volna a szigetet (ahol a varázslónő élt, és egy évig vendégül látta őket), megkapták Kirké tanácsait, főleg a szirének halálos énekéről. Figyelmeztette őket, hogy aki a szirének hangját meghallja, az a tengerbe vész, annak vége lesz. De Odüsszeuszt annyira izgatta, érdekelte, hogy milyen lehet ez a mágikus, tengerbe csábító női hang, hogy megparancsolta matrózainak, hogy kössék ki őt a hajó árbocához, és bárhogy is kéri, vagy akár parancsolja, hogy oldozzák el, ne tegyék mindenki – más viszont dugja be a fülét viasszal.
Mit is szimbolizál ez a történet? A szirének azok a hangokat adják ki, amik eltérítenek önmagunktól. Attól az önmagunktól, akiben ott van a tartóoszlop (az árboc), ami a Földet és az Eget összeköti. Vagyis aki kapcsolódik a saját Forrásához, lelkéhez, és kellő tisztelettel kapcsolódik az anyaghoz, anyagi világhoz, aki a lelke sugallatára cselekszik, valósítja meg álmait, be tudja hozni az elképzeléseit az anyagba, az valójában összekapcsolta az eget és a földet a saját tartóoszlopának köszönhetően. A stabil, érett személyiséget (aki ki van „kötözve” önmagához) nem fogják a csábító, manipuláló szirénhangok befolyásolni. Mert a szirének most is itt vannak, mindenféle irányból hallatják a hangjukat, és aki nem elég erős és önazonos, azt magukkal ragadják a tenger mélyére. (A víz az érzelmi síkkal van analógiában, és itt legfőképp a negatív, azaz lehúzó érzelmeket szimbolizálja a tenger, amibe belevesznek azok, akik meghallják a szirének énekét.)
És hogy milyen is ma, a 21. században a szirének hangja? Elképzelhetjük azt is, amikor a szépségipar különféle manipulációinak felülve, normális (ez igen széles mezsgye, nem gerenda gyakorlat…), egészséges testtel attól szenvedsz, hogy nem vagy „elég jó”. (Nyilván ennek is van egy oka, alap sérülése.) De léteznek különféle politikai, vallási irányzatok is, amelynek a hatására belemehetsz akár abba a játszmába is, hogy különféle nem létező ellenségeket gyárts magadnak, és ne az együvé tartozást, hanem a különállást erősítsd magadban. És még sorolhatnám a szirének hangjának mai dallamait, amelyek közül biztosan van olyan, ami számodra is sajnálatosan ismerős.
A természet, az évkör rendjének tisztelete egyre jobban vonz
Szóval ebben a bizonytalanságokkal és változásokkal teli időben meg kell, hogy erősítsük a saját tartó oszlopunkat/árbocunkat, és meg kell hogy találjuk azokat a stabil, valós értékekre és természeti törvényekre épülő pontokat a világban, amelyeket segítségül hívja és amelyekre támaszkodva „kipányvázhatjuk” magunkat. Számomra ilyen az évkör rendjének a tisztelete, ami egyre inkább vonz, és aminek egyre inkább érzem a lüktetését.
Korábban már írtam arról, hogy milyen érzés nekem együtt áramolni a Holddal, és hogy egyre inkább érzem azt, hogy elengedhetetlen ezzel a renddel, vagyis a természeti törvényekkel együtt működni. Ráfeküdni, mint valami lét-szörfre, és együtt lélegezni vele, ahogyan egy jó lovas üli meg a lovát, eggyé válva vele, de végig ügyelve arra, hogy a vezetés a saját kezünkben maradjon.
Minden változik, van, ami marad – kép: Unsplash.com/Mark Tegethoff
Számomra erről (is) szól az ismert bibliai idézet:
„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.”
Ha képesek vagyunk együtt lélegezni-pulzálni-működni a természet rendjével, akkor sokkal nagyobb az esélyünk a harmonikus, kiteljesedett életre, hiszen minden mindennel összefügg: egyszerűen jobban, könnyebben tudunk az egésszel együtt áramolni. A Hold is erre emlékeztet, ebben segít minket – és persze azzal, hogy általa folyamatosan újra és újra átélhetjük a ciklikusságot, a periodicitást, azaz a meghatározott időközönkénti szabályos ismétlődést, ami az egész életet átszövi.
De nem „csak” a Hold segít ebben, hanem az egész év, maga az évkör is.
Világos és sötét, szellemi és anyagi, élet és halál – mind az egyensúly része
A Föld tengely körüli forgása már a régi korokban élt emberek számára is nyilvánvaló volt, méghozzá a Nap és a Hold égi mozgásának megfigyelésének köszönhetően. Ősidők óta, minden korban és kultúrában ehhez igazították a legnagyobb ünnepeket, ahogyan a mi keresztény kultúránkban is a húsvét és karácsony a tavaszi nap-éj egyenlőséghez, illetve a téli napfordulóhoz van közel. A napszakok változásának szimbolikus jelentéstára hatalmas, és a Föld minden élőlényére kihat.
A lélek is veszi ezeket a hatásokat (hiszen minden mindennel összefügg, és amint kint, úgy bent), így amikor bennünk növekszik a fény, több bennünk a derű, boldogság, hit és remény. Amikor pedig a bennünk levő sötétség nő, a saját árnyékunk ránk telepedik, akkor megjelenhet a szomorúság, deprimáltság vagy egyenesen a borúlátás, egészen a depresszióig, de egészséges esetben a befele figyelés, az árnykénnel való szembenézés igénye és képessége is a bennünk növekvő sötétség jele. A világos az Éghez, Naphoz, szellemihez, ÉLEThez közelít, a sötét a Földhöz, anyaghoz, halálhoz – egyik sem jobb vagy rosszabba másiknál, mindkettő ugyanúgy az élet és a vele járó egyensúly egyenrangú része. Hogy mi hogy vagyunk képesek a világosat és sötétet megélni, ez a bennünk levő fény és árnyék függvénye, illetve azé, hogy mennyire vagyunk érett személyiségek, önazonos felnőttek.
Sok minden változik, a természet rendje még az őrületben is marad
A tudósok nemrég megállapították, hogy Bolygónk forgási sebessége minimális mértékben, de állandóan változik, és bár az utóbbi időben inkább a lassulás volt a jellemző, de 2020-ban váratlanul gyorsulni kezdett a Föld forgása. Ezzel szemben azonban a nappal és éjjel évezredek óta ugyanúgy váltják egymást, még akkor is, ha az időjárás és évszakok jellemzői igen radikálisak. Sőt: a nappalok és éjszakák továbbra is – és ki tudja pontosan, hogy mióta – ugyanúgy a tavaszi és őszi nap-éj egyenlőség, illetve nyári és téli napforduló beköszöntével rövidülnek avagy hosszabbodnak. Ez állandó és változatlan, és évmilliók/milliárdok óta a Föld minden élőlényére kihat.
Bennünk is épp így váltakozik a nappal és az éjjel, a fény és az árnyék. A tudomány erről is hosszan értekezik: a fény és sötétség még a hormonszintünket is befolyásolják, úgyhogy aki ezt nem veszi tudomásul, nem eszerint él, annak könnyen felborulhat a belső egyensúlya. Ahogy megvan az ideje a vetésnek és aratásnak, úgy az ébrenlétnek és alvásnak, a töltekezésnek, kifele nyílásnak és a befele tekintésnek is. Ez az évkör rendje.
Ugyanígy megvan az ideje a férfi és női energiák működtetésének is. A nappalhoz tartozik a férfias, jangos minőség – a bal agyféltekei funkciók, az éjszakához a jines, nőies – jobb agyféltekei minőségek: mindkettő mindannyiunkban, férfiakban és nőkben egyaránt jelen van. Mindez persze nem azt jelenti, hogy nappal folyton bal agyféltekei minőségekben vagyok, ez csupán a hozzá tartozó szimbolikus jelentés. Alapvetően törekszem arra, hogy a kifele és befele, illetve a női és férfi minőségeim szerint életem a személyemre szabottan minél inkább egyensúlyban legyen. (Ikrek napjegyű, Mérleg aszcendensű emberként az egyensúlyra törekvés életemnek egyébként is egy állandó központi témája.) Fontos küldetésem az is, hogy segítsek másokat az úton abban, hogy a szirének eltérítő éneke helyett saját belső hangjukat hallják, és aszerint is legyenek képesek élni az életüket.
Csatlakozz hozzánk most, az évkör lüktetésében!
A most szeptember 18-án induló Új Kör online kurzusaim is ezt igyekszenek segíteni, szolgálni.
Ez egy 9 hónapon át tartandó online havi kurzussorozat, online csomagok és közösségépítés, az évkör dinamikája mentén, melyet az ujegyensuly.hu nagyszerű csapatommal indítok el.
Nagyszerű, ha valaki 9 hónapra hívódik el, de lehet egy (vagy több) alkalomra is jegyet venni, az early bird időszakban akciósan. Biztos vagyok benne, hogy bármely esetben sokat fog kapni az alkalmankénti 8-9 nagyszerű előadótól, oktatótól, szakembertől.
És amit külön kiemelek: a Facebook oldalunkon az adott poszthoz kommentelve megírhatod, ki kér energiát a csoporttól. Betegségtől szenvedő, nehéz élethelyzetben levő embereknek fogjuk vizualizálni a jobbulását, minden alkalommal annak a szerencsés kiválasztottnak, akit kisorsolunk. Illetve adott esetben olyan konkrét szándékot vizualizálunk, ami a közjót szolgálja, akár embertársaink, akár Földanya szempontjából.
Szeretettel várlak, várunk benneteket!
Soma Mamagésa
