“Papírforma szerint túlélhetetlen” balesetről beszél, de amit Temesvári Orsi átélt, túlélt és megélt, az ennél sokkal több. A novemberi kerekasztal beszélgetés vendégeként Orsival nem csak azt igyekszünk körbejárni, mi van a legmélyebb gödör mélyén, hanem azt is, hogy milyen utak vezetnek onnan kifelé, és mi az, ami nem csak a túlélésben, hanem a fejlődésben, a teljesebbé válásban is segít nagy veszteségeink és traumáink után.
Aki TE vagy
Mi a 3 legjobb, és a 3 szerinted legkevésbé előnyös tulajdonságod?
A három legjobb tulajdonságom: kitartó, nyitott, hálás
A három leg kevésbé előnyös tulajdonságom: türelmetlen, kontrollmániás, bizalmatlan
Hogyan írna le téged édesanyád, ha őt kérdeznénk?
Ambiciózus fiatal lányként, aki tele van tervekkel és célokkal, és aki a legnagyobb mélységekből is képes saját erejéből kimászni. Sokszor azonban magas elvárásokat támaszt mások (és sokszor önmaga) elé, könnyen lesz türelmetlen, ha valaki nem érti őt.
Mi volt életed legmeghatározóbb transzcendens élménye, amely elindított az utadon?
Az, hogy túléltem egy olyan balesetet, amit a „papírforma” szerint nem lehetett volna. Nem feltétlenül ez indított el az úton, mert már korábban is nyitott voltam a spirituális gondolkodás iránt, de kétségkívül ez volt a legfontosabb élmény.
Amit TE csinálsz
Mit tettél azért legutóbb, hogy önmagad építsd, hogy jobban érezd magad a bőrödben, hogy több legyél, és ezáltal többet adhass?
Azt gyakoroltam, hogyan tudok kapcsolatot teremteni a saját testemmel, hogy meghalljam a tőle érkező üzeneteket.
Sorold fel azokat a képzéseket, amelyek a legtöbbet adták számodra, legyen az formális vagy alternatív képzés, egyéni vagy csoportos, oktató segítségével vagy autodidakta módon.
Számomra már a középiskola és az egyetem folyamán is sokkal inkább az oktató személye volt meghatározó, volt jó néhány olyan tanárom, akivel a mai napig tartom a kapcsolatot, mert olyan meghatározó szerepe volt az utamon, annyira tudtam kapcsolódni vele. Ez amolyan mentor-mentorált kapcsolat, ami a mai napig fontos nekem.
Mi a hitvallásod a hivatásodban, szakmádban?
Önmagam folyamatos fejlesztése, állandó tanulás és jó minőség. Erre törekszem minden feladat esetén.
Ahogyan TE a szakaszok lezárásához, az elengedéshez állsz
Mit jelent számodra az elengedés? Mire asszociálsz, ha a szót hallod?
Számomra az elengedés a megújulás lehetőségét hordozza. Esélyt ad a fejlődésre, a növekedésre, arra, hogy az elengedett dolog vagy emberi kapcsolat helyén egy jobb szülessen.
Mi volt életed legnagyobb kihívást jelentő elengedése? Mit tanultál belőle?
Egyértelműen a balesetem előtti megszokott életem elengedése volt a legnehezebb. Megtanultam, hogy az életünk állandó dinamikus változásban van, ami így van jól, és megtanultam lehetőségeket látni mindebben.
Milyen erőforrásokhoz nyúlsz, ha el kell engedned egy családtagot barátot, társat, munkahelyet, életszakaszt? Mi az, ami segít, átsegít a gyászfolyamaton ilyenkor?
Mindig lemegyek a legmélyebb gödörbe, megpróbálom a lehető legjobban megélni a veszteséget. Ha ez már kellően átjárt, arra fókuszálok, hogy a veszteségek mellett mit tanultam, milyen irányba fejlődtem, és felteszem magamnak a kérdést: merre szeretnék továbbmenni?
Temesvári Orsival, aki túlélte a túlélhetetlent, a novemberi Új Kör alkalom kerekasztal beszélgetésén találkozhatsz. Gyere, tarts velünk!
Orsi Új Egyensúlyos írásait itt találod.
Orsi blogját, az Utazás a gerincvelőm körül címűt, itt találod.
