Temesvári Orsi elé 2018-ban egy súlyos baleset állított legyőzhetetlennek látszó korlátokat: elütötte egy autó. Eltörött a gerince, nyaktól lefelé lebénult, hosszú ideig lélegeztetőgépen volt, és az sem látott biztosnak, hogy egyáltalán túlél. Végül a sérülés okozta mozgásképtelenség segítette őt abban, hogy személyisége legbelső szegletében találjon rá az igazi szabadságra. Hálásak vagyunk Orsinak az Új Egyensúlyra írt értékes cikkeiért, és örülünk annak, hogy a Új Kör novemberi vendégeként megosztja velünk balesete történetét, illetve sokkal inkább azokat az érzelmi és mentális mélységeket és magasságokat, amelyeket az elmúlt három évben megjárt… és a megküzdési stratégiákat és technikákat, amelyek mentén nem csupán túlélt, de meg is erősödött.
“Sokat segített ebben a tudatos jelenlét gyakorlása, illetve a különféle légzőgyakorlatok, amelyek egyrészről a fizikai felépülésemet szolgálták, hiszen légzőtorna segítségével szakadtam el a lélegeztetőgéptől is. A légzésem figyelése és a különféle gyakorlatok ezzel egyidőben önmagam felé fordították a figyelmem, és így sikerült megértenem azt a nagyon fontos és egyébként nagyon egyszerű gondolatot, hogy én vagyok a felelős az életemért és minden válasz bennem van, tegyek fel bármilyen kérdést”
– mondja Orsi, aki kerekesszékből is aktívan blogol, valamint jogászként dolgozik.
“A tudatos jelenlét kapcsán van egy kislánykoromból megmaradt gyakorlatom, amit rengetegszer használtam, főleg utazás közben. Persze akkor még fogalmam sem volt, mi ez a tudatos jelenlét. Észrevettem, hogy nagyon sokat gondolkodom utazás közben az aktuális történéseken és a világ különféle dolgain, és egy kis idő elteltével azon kapom magam, hogy már teljesen máshol járnak a gondolataim, mint ami a kiindulás volt. A gyakorlat lényege, hogy megpróbáltam lépésről lépésre visszafejteni, milyen gondolati úton jutottam el az első gondolattól az utolsóig”
– meséli.
“Ezt kislányként játéknak fogtam fel, agytornának, most viszont arra használom, hogy meglássam, milyen valótlan, negatív, korlátozó történeteket mesélnek önmagamnak, milyen gondolatok azok, amelyek inkább ártanak és amint felfedezem őket, elfogadom a jelenlétüket és útjukra engedem őket. Ezt a gyakorlatot nagyon szívesen megtanítanom másoknak is”
– teszi hozzá.
Emellett Orsi inspiráló története sokaknak adhat erőt, hogy bármilyen veszteségélmény, trauma után újra képesek legyenek talpra állni.
